Inkák Útja 5. nap

Elérkezett a nagy nap, végre megpillanthatjuk a Machu Picchut, ezt a varázslatos történelmi szentélyt. Nem tévedés, a csapat hajnai háromkor kelt azért, hogy két órát várva a tábor alatt mintegy 100 méterre lévő kapu kinyitásakor mi indulhassunk először az utolsó 4 km leküzdésére. A korai ébredés jutalma az Inti Punku-ról elénk táruló Machu Picchu napfelkelte lett volna, ha a köd nem rejtette volna el előlünk ezt a minden bizonnyal gyönyörű látványt... Sajnos a romvároshoz érve a szitáló eső csak tovább erősödött, így jól átázva hallgattuk Rózi érdekes történeteit az inkák életéről, vallásáról és nem akármilyen építészetéről. Bámulatos, hogy ez a nép mindenféle fémszerszám, habarcs és gép nélkül hogyan tudott ilyen csodát alkotni. Szerencse, hogy a spanyol hódítók nem találták meg ezt a várost (útjukat állták az általunk az elmúlt napokban leküzdött hatalmas hegyek...), így mindez többnyire épségben megmaradhatott az utókornak. Varázslatos!   

A félelmetes szerpentines buszozás alatt még nem, de az ezt követő vonatút, majd kisbuszozás alatt már valamennyien dőltünk jobbra-balra a fáradtságtól, és arról ábrándoztunk, hogy visszatérve Cuscoba a szállásra vár minket a forró zuhany és a kényelmes ágy!