London és érkezés Bangkokba

Egy óra, és landolunk a "mosoly országában". De ne szaladjunk ennyire előre...

Tegnap reggel Budapestről egy órás késéssel indult a gépünk, majd London fölé érve még tettünk három tiszteletkört a város felett (kezdtem aggódni, hogy elfogy az üzemanyag, de végül 3,5 órával indulás után csak földet értünk). Az eredeti terv az volt, hogy mivel mindketten éltünk korábban 1-3 hónapot Londonban, így a várossal való ismerkedés helyett mi inkább a rég nem látott barátokkal való találkozást választottuk. Illetve csak volna, mert Nelliék még nem gyógyultak fel teljesen az influenzából (és ilyen életrevaló lurkókkal, mint Noel és Jaden, azért Nottingham messze van), így végül velük egy hamisítatlan londoni piros telefonfülkéből próbáltunk beszélni, majd kettesben nekivágtunk Londonnak. Városnézésünk a St. James Parkból indult, ahol megpillantva egy mókust, hosszú perceket töltöttünk a fotózással, majd megfordulva vettünk észre, hogy amíg mi az általunk egyetlen példánynak hitt mókust "kergettük", addig a park telis-tele van a kisbarátaival (Krizsi szerint "turisták által jóllakatott, dagadt, lusta mókusokkal). Az idő hideg volt, de azért kellemes, hónak viszont nyoma sem volt (nem úgy odafelé Európa többi része felett <- ablak mellett ülő Krizsi elmondása szerint). Lassan készülődni kell a landoláshoz, így egy rövid időre búcsúzom...

Újra itt. (Méghogy rövid idő? A magasvasúttól a szállásig a párás bankoki klímában gyalog, 24 kg-ot cipelni egy örökkévalóságnak tűnt). Tehát visszaugorva Londonba: a Towernél, Buckingham Palotánál, BigBan-nél és a Westminster Apátságnál készült képek mind-mind bizonyítják ottjártunkat. A Bartók Béla szobor közelében egy könnyű kis vacsora után még sötétedés előtt vissza is indultunk a Heathrow-ra. Látszik, hogy még nagyon az út elején vagyunk, mert 3 órával korábban becsekkoltunk, majd a 3-asTerminál legeldugottabb csücskében találtunk egy olyan várótermet amerre egy lélek se jár, így az utolsó éjszakánkat (Kubából hazafelé) valószínűleg itt töltjük majd.

A 10 órás repülőutat mindketten nagyon jól viseltük, vacsora és 4-5 óra alvás után megnéztük A Híd (szigorúan kötőjel nélkül! :)) svéd-dán 10 részes sorozat második részét a kis gépünkön, majd újra jöhetett egy kis alvás, ami mint tudjuk, nekünk (főleg nekem) mindig nagyon jól megy.

Bangkok "levegője" azonnal megcsapott minket, kiérve a szabadba, mintha lezuhanyoztunk volna, folyt rólunk a víz. A járdán is közlekedő robogók, a piros lámpát nem ismerő autók, az "íncsiklandozó" utcai kifőzdék között átrohanva eljutottunk a szállásra, amelyről csak annyit tudunk mondani, hogy szuper, ennél rosszabb sehol ne legyen... most pedig irány a Skype, bejelentkezni a családnak!