2012.12.03 00:00
A reggel korán indult, 7 órakor már a szállás előtt kellett várnunk a minibuszt, ami elvitt minket a Damnoen Saduakhoz, az egyik legnagyobb úszó piachoz. Ez kb 100 km-re van Bangkokól. A 15 fős minibuszok utolsó sorai a legkényelmetlenebbek, itt 4 főnek kell egymás mellett elférnie és a magasított ülések miatt az ablakon sem lehet kilátni. Nos, mondanom sem kell, nekünk az eddigi 3 minibuszos utazásunk során háromszor az utolsó sorban maradt csak helyünk (ez a "kiváltság" az utolsó előttiként felvett utasoknak jár, mert az utolsók már elől a sofőr mellett kapnak helyet). Sebaj, most már rutinosak vagyunk és vár még ránk 2 minibuszos út... Utastársaink általában többnyire európai fiatal párok, a hazafelé út során kiderült ki honnan jött: volt egy argentín, egy spanyol, egy német, két litván pár, egy koreai lány és egy idősebb angol úr - igazi nemzetközi minibusz volt! :)
A piac előtt még körbecsónakáztattak minket a csatornarendszer egy kis részén: láttunk csatornában ruhát mosó lányt és a cölöpházak előtt a stégen sétálgató hüllőt is (ezt sikerült lekapnom, a képgalériába feltettem, várjuk Krizsivel a megfejtést, hogy ez milyen állat is pontosan). A piacon mi már gyalogosan közlkedtünk. Kb. 200 méterenként vannak gyaloghidak. Az árusok a csónakból hosszú bot segítségével adják ki az árut és veszik el a pénzt, a két part között pedig kötélen húzzák át a kért portékát. Alkudozni kötelező! Eleinte félénken próbálkoztunk, de egy óra múlva már rutinosak lettünk és az iduló ár felénél-egyharmadánál feljebb meg sem álltunk. Az árusok többsége itt rögtön leállít és nagyon erőszakos (ez utóbbiról jut eszembe, hogy valahányszor néhány másodpercre megálltunk Bangkokban egy kereszteződésnél, azonnal ott termett egy thai, aki útba akart igazítani minket, no és persze mindehhez még tuk-tukja is van olcsón...). Néhány óra nézelődés-vásárlás és egy nagyon finom kókusztej után (persze helyben megkezdett kókusz szívószállal) visszaindultunk felfedezni Bangkokot. Ehhez Krizsi egy doboz sörrel próbált volna erőt gyűjteni, de a boltban egy thai feliratú táblára mutogatva a pénztáros elmagyarázta, hogy alkoholt csak 17-24 óra között adhatnak.A folyóparton elsétáltunk a királyi palotáig, majd betévedtünk egy sport parkba, ahol volt aki körbe-körbe futkosott a futópályán, volt aki a színpadon lévő aerobik oktatóval tartott (köztük egy idős nénike is :)), és volt 5-6 srác, akik egy érdekes sportot űztek: körbe álltak és egy labdát próbáltak a levegőben tartani egymásnak passzolgatva többnyire a hátuk mögött fellendített lábbal, vagy más ügyes akrobata mozdulatokkal. Egyszer csak megszólalt a hangosban a himnuszuk, és mindenki megállt (fuccs a futóedzésnek), az idős bácsikák is "felpattantak" a padról és vigyázban álltak a himnusz végéig. Már sötétedni kezdett, így mi tovább folytattuk a csatanolást az utcai sütödék között és kikötöttünk a Khaosan Roadon, egy szuper piacon, ahol tovább tökéletesítettük alkudozási technikánkat. :) A nap a szállás mellett lévő hangulatos kis étteremben zárult, ahol Krizsi kipróbálta a híresen csípős Tom Yum levest, én pedig ugyanennek a tésztás változatát tengeri herkentyűkkel. Ez végül a Krizsi pocakjában kötött ki, én pedig úgy döntöttem, hogy a jövőben maradok a Thai Phad csirkénél, ami nagyon bejött.
