Út Kambodzsába

Reggel 7 körül elsőként felszállva (így a minibusz legtutibb helyén utazva) kényelmesen vágtunk neki a Kambodzsába vezető útnak. Kellett is a kényelem, hiszen ekkor még nem sejtettük, hogy a határon mi vár ránk...

A Thai-Kambodzsa határátkelő egy hihetetlen nagy káosz, ahol a szabályokra nem sikerült rájönnünk. A vezetőnk olykor-olykor kiválasztott néhány embert, akikkel (egy kis pénz ellenében) lelépett, hogy ne kelljen a sort kivárniuk és mindenféle ellenőrzés nélkül átsétált velük a határőrök mellett. Valamiért (talán a nagy túratáskák miatt és mert mi magunknak intézük a vízumot előre interneten, nem vele intéztettük ott helyben) a választása sosem ránk esett. Így tötént, hogy a thai határ után a kambodzsai átkelőnél is végigvárva a zsúfolt sort, mire átjutottunk, emberünk eltűnt. Ott  maradtunk a káosz közepén, a táblákkal és hangosbeszélőkkel felszerelkezett kiabáló kambodzsai tüntetők és az erőszakos, leszakadni képtelen taxisofőrök között. Kezdtük gyanusan figyelni a figyelmeztető táblákat, amik tiltották a fegyverek birtoklását/használatát (ilyenből a szállásunkon is volt egy a recepción)...

Igazság szerint a 400bát, amit a minibuszért fizettünk már önmagában megérte, nekem egyébként is volt egy olyan sejtésem, hogy ez a jegy csak a határig szól. Mivel azt már korábban olvastam, hogy Kambodzsában a határtól délután 3-kor elmegy az utolsó busz és mi 4 körül jutottunk át, így kénytelenek voltunk taxival folytatni utunkat Siem Reapig. Otthoni viszonylatban a 160 km-es útra a légkondis saját taxiért a 35-40 USD-t (amiből a rendőr és a fuvarközvetítő is megkapta a "saját részét") biztosan nem sajnáltuk volna - főleg mivel kezdett sötétedni és más választásunk egyébként sem volt -, de itteni viszonylatban azért jól megkérték az árát. Hiába, kezdünk asszimilálódni... :)

Útunk során kerültünk kígyót, malacot cipelő motorost és komlett családot cipelő robogóst. Ez teljesen megszokott látvány errefelé, csak számunkra szokatlan, hogy egy néhány éves gyerek áll elől a robogón, mögötte az apja, majd az anyja, aki az egyik  kezében tart még egy gyereket, másik kezében fogja a kalapját, hogy le ne repüljön.

A taxis rendes volt, a tuk-tukos barátjával ingyen elhozatott minket a szállásra. Bea, azt nem mondtátok, hogy itt sem leszünk "egyedül" a szálláson! Már éppen kezdtük nagyon megkedvelni a gekkókat az előző bungallónkban, itt azonban egy másik teremtményt vagyunk kénytelenek a szívünkbe zárni: a békákat! Egy jól megtermett példány ugyanis itt várt minket a fürdőszobánkban. Őt még a recepcióssal kirakattuk a bungallónból, majd a vacsoránál már mi is jót mosolyogtunk ezen, mert oda is tévedtek békák, így valószínűleg nem az egyetlen példány talált be hozzánk...

Mindenesetre a hely igen természetközeli, és reggel világosban már sokkal bátrabban fedeztük fel a kertet és a medencét. Most pedig irány a recepció, ahol már vár minket a tuk-tuk és irány Angkor Wat!