Varázslatos állatvilág

A következő napokban Floreana, Espanola és San Cristobal szigeteket jártuk be, de az egyszerűség kedvéért ezen élményeket én most összevonom. No, meg persze így utólag kicsit össze is mosódnak a napok, de ha jól emlékszem, akkor Floreana szigetén a második napon mentünk el ahhoz a bizonyos postaládához. 

Ezen a szigeten egyetlen ember sem él, ezt a híres postaládát még az első ideérkezők állították igen régen, és manapság a turisták körében érdekes szerepet tölt be: ki-ki kedvére bedob egy a saját nevére megcímzett képeslapot, majd megnézi, hogy a saját országából/városából van -e lap a ládában, és ha talál egy otthonához közelit, hát azt elviszi magával és átadja odahaza a címzettnek. Régen még akár éveket is lehetett várni egy-egy képeslap megérkezésére, de manapság már annyi a turista (számukat évi 70.000 főben maximalizálták, ennél többet nem engednek be), hogy ki tudja, lehet, hogy az üzenetünk előbb hazaér, mint mi magunk...   

Bármely szigeten is jártunk, hihetetlen élmény volt számunkra az állatok közelsége. Itt az ember úgy érezheti, hogy ő errefelé valóban csak egy látogató. Látogató egy elképesztő állatvilágban! 

A feltöltött képek között található egy, ahol a fókák a kikötő padjain szunyókálnak. Ez itt teljes természetes, hol játékosan lubickolnak a part közelében, hol lustán heverésznek a csónakokon. A parton karnyújtásnyira lehet sétálgatni közöttük úgy, hogy ők egyáltalán nem zavartatják magukat, szoptatják picinyeiket, akik aztán játékosan harapdálják a leguán hosszú farkát... 

Egy alkalommal éppen a sziklás vidéken fészkelő madarakat fürkésztem, mikor azt hittem, hogy a valaki rálépett a lábamra, holott csak egy fóka haladt keresztül rajta. Krizsi pedig az egyik búvárkodás alkalmával szembe is találkozott egy ilyen ártatlan bociszempárral, majd ez a parton igen esetlen mozgású fóka pillanatok alatt, bámulatos ügyességgel, hirtelen tűnt el a mélységben. Tündériek! 

Általában délelőtt és délután is volt egy-egy óra snorkelling lehetőség, amelyet - bár jéghideg volt a víz - igyekeztünk minél többször kihasználni. Talán éppen a legelső alkalommal lehetett, amikor lenézve alattunk a mélyben egy kb. 1,5 méteres cápa úszott el. Hihetetlen élmény volt, kapaszkodtam is Krizsibe rendesen...

Míg a nagyon finom fehérhomokos partokat inkább a fókák, addig a sziklás partokat a színes rákok, leguánok és madarak veszik birtokba (itt ugyanis emlősök nincsenek, helyüket a hüllők vették át). 

A madárvilág is varászlatos: láttunk rózsaszínű flamingót kecsesen lépkedni a távolban, felettünk a szél áramlatain vitorlázó fregattmadarakat, és előttünk lenyűgözően udvarló szulákat. Ezek nagyon mókás kis madarak. Valamennyien fehér lábakkal születnek, majd a felnőtt példányok között akad szürke, narancs és kéklábú. Ez utóbbi fajta a legérdekesebb. José szinte minden helyi állat hangját tudta utánozni, így az sem okozott neki problémát, hogy ezeket a madarakat udvarlási táncra ösztönözze nekünk: először a tojó és a hím megnézi egymás lábát, hogy annak színe elég tetszetős -e, majd a hím mókásan felváltva emelgetni kezdi ezeket az élénk világoskék méretes lábakat, mintha táncot járna a tojónak. Szerencsére sikerült videón is megörökítenem ezt a nem mindennapi udvarlási rituálét. 

Egyedül a galapagosi pingvinnel nem találkoztunk, mert ők inkább az északi kisebb szigeteken laknak, oda pedig a mi utunk most nem vezetett. Mindenesetre így is számtalan hihetetlen élménnyel lettünk gazdagabbak, és ezen a földünk talán utolsó édenkertjén eltöltött egy hét volt számunkra eddigi életünk egyik legcsodásabb hete. :)

A varázslatnak a reptéri buszon tolakodó embersereg vetett véget.