Viszlát Ázsia!

Pálinkánk fogytán, ez is azt jelzi, hogy hamarosan búcsút kell vennünk Ázsiától. A kiadós reggeli után indulunk vissza a határhoz, most 30 dollárból megússzuk a taxit. Útközben még sikerül Krizsinek lefotóznia egy malacokat "fuvarozó" robogóst. A határon a megközelítően két órás hercehurca után, hogy biztosan időben kiérjünk a reptérre ismét a minibuszt választjuk. Állítólag 10 perc múlva indul... az irodában már fél órát mondanak. Mivel egyenlőre nincs több utas rajtunk kívül, és Thaiföldön még csak zsúfolt minibuszokat láttunk, így gyanítjuk, hogy lesz ez több is fél óránál. Jóslatunk bejött, kb. egy órával később már azon csodálkozunk (a minibusz legjobb helyén ülve), hogy milyen "tartalék helyeket" rejt egy-egy ilyen kis busz. Azt hinnéd, hogy 15 főnél több nem fér fel? Óriási tévedés! Mikor az újabb két fizető utas is tanácstalanul áll a busz hátsó ajtaja előtt, a sofőr odalép, és két ülés karfája alól újabb üléseket varázsol, igaz ezzel teljesen lezárja a kiutat a hátsó sorokban ülők számára. Nos, ha most az jár a fejedben, hogy az új utasokank bizonyára csomagjaik is vannak, igazad van. Azok jól elférnek az eddig felszállt utasok ölében (szerencsére nem mi ülünk elől). 

Ez Thaiföld! Zsúfolásig megrakott robogók (és minibuszok), párás levegő, utcai árusok olykor hányingert keltő bűze, kiabáló tuk-tukosok és taxisofőrök... most úgy érezzük, hogy nekünk azért mindez hiányozni fog. Ezzel a gondolattal veszünk búcsút Ázsiától!